Középkori Japánrep

Kegome:
Szevasztok nagyharcos testvérek. Hatalmas csók innen Japán egyetlen híres erdejéből. A sok kard csörög, a létszám csökken, de mi csak egy nagyot kaptunk! Tehát szem kinyit, kardot megfog! Itt a hét harcos meg egy tip-top tini ringyó. Az első erdei bunyó!!!

Saku vagyok apám, Zakuri a macám. Őt is kipipáltam most már, hosszabb lett a leltár. Dagi lesz és pufi, jönni fog a pici. Az e,bereknél nem ritka, de nálam ez nem tuti.

Én lennék a Sessy, a szívtelen kis kutya. Nekem a kis fehérkének van a legtöbb agya. Nem értem ám öcsém, hogy mér vágtad le a lábam. Állandóan csak a kardodra, a Tetsusaigára vágytam!

Mukotsut hallod a laborból, ki jó kis mérget kotyvaszt. Ettől nem véd meg a pajzsod. Tudod a huligánok nekem az igazi K.O., mer ami utánuk jön azt én utállom.

Miroku szól most a szezetes fickó,ki két kezével markolja a gyönyörű hátsót!

Refrén:
Ez az élet sokaknak az álma, de időközben ráébredtem én. Harcoltunk, mint jónéhány nagy marha, inkább ezt, mint a békét követném!

Minimaru itt van, egy nagyon jófej csávó, rózsaszín hajú és a poénokat vágó. A fater meg én a csajoknak rém, de a tény az a kéz, mely minden csajhoz elér.

Inu vagyok bratyó, e furcsa kis házból, ha kardom akarod elvinni, másid lábad is levágom. Az izmos testem Kagura figyeli, kinek a szót most át fogom adni.

Én a szép Kagura vagyok, egy egoista kislány. Valójában rém és szeles kis boszorkány, aki kifújná testedből az életet, s most megmutatom igazi fényemet.

Kagome:
Sokat hánytunk tesó, ettől a piától, de nem tanultunk még mindig a saját hibánkból.

Refrén:
Ez az élet sokaknak az álma, de időközben ráébredtem én. Harcoltunk, mint jónéhány nagy marha, inkább ezt, mint a békét követném!
Ez az élet sokaknak az álma, de időközben ráébredtem én. Harcoltunk, mint jónéhány nagy marha, inkább ezt, mint a békét követném!

Kagura:
Vállaltam, hogy megmutatom a tetkóm, s te meglátod, a hátom egy nagy pók. Elhiszem, hogy valóra válik az álmom. Te meghalsz, én meg örülve továbbállok.

Kagome:
Egyenesen a középkorból. Ez itt a terror kora. Ide vagyok zárva hét félelmetes pszihopatával. Ezek nagyon kivannak! Megtámadtak, amint ideérkeztem. Mentsen meg valaki azonnal! Küldjétek értem a vöröskeresztet, vagy inkább Kougat! Nem bírom itt tovább! Nem! Anya! Haza akarok menni! Hiányzol anya, nagypapa, Souta! Egy őrült madár iszonyatos decimeleken sípol a fejemben. Azt sem tudom, mi az a decimel.... A saját világomból meg hülye sms-eket küldözgetnek. Amikor ezek elolvassák (mert valaki olvasni is tud) akkor... akkor addig itt viszonylag csöndes elmebetegek; akkor megvadulnak, törnek, zúznak. Nem csoda, hogy elvették a fegyvereket! Félek tőlük! Félek tőlük nagyon! ÁÁÁÁÁÁááá!!! Most megint kezdődik! Az utolsó jelentésemet küldöm! Nagyon kivagyok idegileg! HAZA AKAROK MENNIII!!! Anya! Hiányoztok! Puszilok mindenkit! Higurashi Kagome voltam a középkori Japánból! Ha többet nem hallanátok rólam, akkor az itteniek gyomrában végeztem. Ezekhez képest Naraku egy született angyal! Ne bántsatok! Könyörgök! SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG.......

Ezt a hangfelvételt megtalálta a különleges ügyosztály 2005-ben. Valószínüleg valaki jó poénnak szánta, bár az említett  személynek utánanéztek és valóban létezett.... valaha...
Mindenesetre ezt a felvételt a japán különleges ügyosztály a kideríthetetlen ügyek közé sorolta és jó mélyre suvasztották a raktárba.

Jelentés vége.
GAME OVER

Szöveg by: Minike

Segített: Shyrakotsu